2017. május 1., hétfő

Portfólió: 2017. április

Az előző bejegyzésben részleteztem az átrendezés irányait.


A fenti ábrán a portfólió fő eszközeinek súlyai láthatóak.



A JNK (fent narancssárga vonal) hajlamos együtt mozogni a részvénnyel (világoszöld vonal), ezért pánikban nem a legkiválóbb eszköz részvénybe átszállásra. Nem tartok belőle. A TLT, amerikai kormányzati kötvényeket tartó ETF (sötétzöld vonal + kék tartomány) erre alkalmasabb, a 2008-as pánikban jól láthatóan a részvények ellen mozgott. Elsőrangú minősítése miatt a tömeg szeret ide menekülni. Előnyéért cserébe a TLT csupán 2.6%, míg a JNK 5.9% osztalékhozamot ad évente. A grafikon nem tartalmazza a mindhárom ETF által havi szinten fizetett osztalékokat. 


A részvényportfólió a fenti elemekből tevődik össze. Bruttó osztalékhozamuk 3.37%. Az osztalékhozam fontos, de nem kizárólagos. Az osztalék éves növekedési üteme, illetve a nyereséggel való lefedettsége sem elhanyagolható. Lehetőség szerint elvártam, hogy a 2008-as válság időszakában működése stabil legyen. Több esetben, például a General Motorsnál ez nem így történt, de ott ellensúlyoz a magas osztalékhozam és a Buffett tényező. Az előző "érában" bekerült részvényeket (Safilo, Cloud Peak, stb.) idővel lecserélem. Európai részvényeket már csak akkor tervezek venni, ha az minősített amerikai tőzsdén forgalmazható, és évente legalább 2x fizet osztalékot.


A fenti kép a (kötvény ETF-ből is) beérkezett havi osztalékok relatív alakulását mutatja (jan, feb, márc, ápr). A hirtelen növekedés egyszeri eset, az átrendezés következménye.

További tervek a következő 1-2 évre: Havonta, kéthavonta vásárolok TLT-t; vagy részvényből olyat, amely megfelel a főbb értékelési szempontoknak (P/E ráta, osztalékhozam, osztalék fenntarthatósága, növekedése az elmúlt 10 évben). Pánik, válság, medve piac esetén nem kötvényt, hanem csak részvényt vennék, a TLT eladásával is.

A következő bejegyzés június elején várható (májusról).

2017. április 9., vasárnap

A portfólió 2017. áprilisi átrendezése

Mint ahogyan azt az előző bejegyzésben is leírtam, passzív portfóliót alakítok ki. Korábban a saját tőkére koncentrálva kerestem alulértékelt részvényeket, most pedig a rendszeres készpénzbeáramlást helyezem előtérbe. Egy táblázat többet mond ezer szónál (a terv - jó szokásomhoz híven - változhat):

                '17.jan. '17.ápr.  TERV I.   TERV II.
-----------------------------------------------------
Részvény          16%      43%      45-55%     60-90%
Magyar kötvény     0%       6%      25-28%      0-25%
High yield ETF     0%       0%       5-11%      0-15%
TLT Gov. Bond ETF  0%       0%        0-4%      0-20%
Gold ETF           9%       5%          0%      0-10%
Maradvány         75%      46%          4%      3-20%
Passzív jövedelem  7%      21%      40-50%       100%

Az első oszlop a 2017. év eleji állapotot mutatja, a korábbi stratégia szerint, készen arra, hogy bármilyen recesszió esetén folyamatosan vásároljak. Az osztalékkal és kamattal kevésbé foglalkoztam, hiszen az alkalmi vételeknél gyakran gyenge lehet az osztalék, és általában jelentős árfolyamemelkedésre lehet számítani, ami sokszorosan kárpótolja ezt a gyengeséget. Tartottam némi aranyat is.
A második oszlopban a jelenlegi, átmeneti helyzet látható, fokozatosan megvalósítva a Terv I. oszlopot, ami a következő 1-2 évre vonatkozik. A részvényarányt még egy kicsit emelem, a tőke 5-10% egyébként olyan részvényekből áll, amelyet idővel le akarok cserélni a passzív stratégiába jobban illő elemekre. Ezek alkalmi vételek voltak, és még nem kerültek eladásra alkalmas állapotba. Beszerzem a forintos kötvényeket (Kamatozó Kincstárjegy, Magyar Állampapír), TLT amerikai hosszúkötvény alapot és egy kis  magas hozamú kötvény alapot (HYG, PCY, JNK) is. Havonta fizetnek osztalékot, és csak annyit veszek belőlük, hogy ellensúlyozza ezek magas kockázatát. Komolyabb bedőlés esetén 5-10% még nem nyúzza meg túlzottan az eszközeimet. Az aranyat leépítem abban az esetben, ha nyereség képződik rajta.
A terv II. 2019. éven túli állapotot jelöli. Olyan messze van még, hogy nem is foglalkozom vele túlzottan, de most ezeket a tartományokat látom reálisnak a jövőre nézve. A terv I. és II. oszlop egy esetleges recesszióban változhat, de az elvek mindig ugyanazok: diverzifikáció, készenlét a negatív forgatókönyvekre, józanság.
A passzív jövedelem sor az osztalékokból, kamatokból rendszeresen beáramló pénzt jelenti. Nem tartalmazza az árfolyamok változásából adódó, realizált v. nem realizált nyereséget/veszteséget. A %-os érték mutatja meg, hogy a több év után elérendő célomat hány %-ban valósítottam meg. Jelenleg 21%-nál tartok, ez hamarosan 40-50%-ra ugrik, és innen szépen lassan haladok a 100% felé, majd azon túlra. Hosszútávon a nem realizált nyereség a részvények esetében komoly tényező, várhatóan az osztalékoknál jelentősen nagyobb hasznot hoz. Fontossága azonban másodlagos, abból adódóan, hogy az osztalékokhoz képest sokkal kevésbé tervezhető.
Búcsúzóul beírok néhány részvényt, amit mostanság vettem: Sturm Ruger, General Motors, IBM, Royal Bank of Canada, Target, American States Water.

2017. április 2., vasárnap

Elmozdulás a passzív portfólió irányába

2017. tavaszán változtattam a stratégiámat. Több ok vezetett ide:
(a) Évek óta részvénypiaci korrekciót várok, miközben tudom, hogy a korrekciót nem lehet előre jelezni. Már 100 éve is született olyan nyilatkozat jeles befektetőktől, hogy hiába próbálták ezt meg, évtizedek tapasztalatával pont ugyanúgy képtelenek voltak rá, mint bárki más.
(b) A várakozásom miatt a részvényarányom 15-25% környékén tartottam, ez pedig nagyon alacsony. A tőke többi részét nem tudtam értelmes hozamú kötvényekbe fektetni, hiszen a kötvények kamatai is alacsonyak.
(c) Azon kaptam magam, hogy 10 éve foglalkozom tőzsdével. Nem vagyok akkora fanatikus, hogy akár heti néhány órát is elemezgetéssel akarjak tölteni. Szeretném passzívabb irányba terelni a befektetéseket. Általában nincs kedvem ki-be ugrálni az értékpapírokban.
(d) Elkezdtem nagyobb figyelmet fordítani az osztalékokra. Egyrészt baromi jó érzés osztalékot kapni, még akkor is, ha az kevés, és még akkor is, ha adót vonnak le róla adómentes számlán. Az ember felkel, valamikor ránéz a portfóliókezelő állapotára, és ott az értesítés, hogy osztalékot kapott. Másrészt óriási pozitív lökést adott, hogy kíváncsiságból ránéztem az S&P500 részvénykosár éves osztalékára, és megdöbbenve láttam, hogy még a brutális 1929-es válság idején sem csökkent az osztalék a korábbi csúcs felére. Látatlanul arra számítottam, hogy a 90%-os árfolyamzuhanás mellé körülbelül ekkora osztalékcsökkenés is társulhatott. De nem. 14.83-ról 8.12-re, csökkent, ez mindössze 45%, ami egy tervezhető készpénzbeáramlás esetében szerintem elfogadható. A 2008-as válságban a legnagyobb csökkenés 32.89-ről 25.26-ra mindössze 23%, ami említésre sem méltó. A Dow 30 kosár kifizetései viszont 13.5$-ről 3$-ra estek vissza. Ez 78%-os esés, ami rendkívül jelentős. Aki ezt a stratégiát választja, annak ezt a történelmi adatot tudomásul kell vennie. 
(f) Tudva, hogy egy részvénykosár hosszútávú tartásával elérhető hozam (9%, de ha ez a következő 10 évben csak 7% v. 5%, kit érdekel?) felülteljesítése még aktív kezeléssel is valószínűtlen, már évekkel korábban eldöntöttem, hogy nem akarom ezt a passzív hozamot túlszárnyalni. Ekkor viszont megszólal a bennem lévő lustaság, hogy akkor talán elemezni sem kellene, térjek át teljesen a passzív befektetésekre.
(g) 0, azaz nulla időráfordítással 9%, igen nehezen felülteljesíthető passzív hozamot elérni, melyből 3-4% az osztalékhozam, kiváló kompromisszumot sejtet.

Piac úr a tőzsde megszemélyesített alakja. Piac úr (iparági vezető részvények diverzifikált csomagjának képviseletében) azt az ajánlatot teszi, hogy bármikor adhatsz neki bármennyi pénzt, és ő minden tízezer forint után minden egyes nap 1 forint bérleti díjat fizet. A bérleti díj 0-10 fillérrel emelkedik évente. Ezt nevezzük osztaléknak (a példában 3.65% osztalékhozammal). Minél tovább hagyod a pénzed Piac úrnál, és minél inkább békén hagyod őt, annál nagyobb az esélye, hogy megkedvel téged. Ha már 3-5 év után visszakéred a pénzed, Piac úr dühében (ezt nevezik válságnak) elkobozhatja a tízezer forintnak akár a felét is. 10 év után erre sokkal kisebb az esély, sőt, valószínűleg annyira jó hangulatban találod, hogy visszamenőleg minden egyes napra fizet a tízezer forintodra további 1 forintos vagy 1 forint 50 filléres összeget. Tíz éven túl ennek a valószínűsége tovább növekszik. Ezt a halmozódást nevezzük a részvény árfolyamemelkedésének. Így jön össze hosszútávon 7-9% átlaghozam a kapott osztalékokból és az árfolyamnyereségből.

Eljutottam tehát a passzív portfólió gondolatáig, melynek következtében a részvénykiválasztási elveim részben elavulttá váltak. Ben Graham is külön fejezetekben ír a passzív stratégiáról, nem keverendő össze az aktív megközelítéssel.
Ha most hirtelen megemelem a részvényarányomat 20%-ról 90%-ra, akkor átesek a ló másik oldalára. Azon sem lepődnék meg, ha ekkor ütne be egy válság, ideiglenesen lenyomva a portfólió értékét akár 50%-kal is. Ezt nem szeretném. Két korlátot vezetek be: az első, hogy időben elnyújtva, a másik, hogy nem csutkáig emelem a részvényarányt. Egyszerű tervem szerint (ami bizonyára fog még változni) legkésőbb 2018. tavaszáig 50%-ra növelem a részvénykitettségem. Az korlátozott arány egyrészt tompítja egy esetleges válság hatását, másrészt tőkét biztosít a válság idején való vásárlásra. Ha a piac nem esik vissza, akkor az 50% arány elég jó, hogy kivegyem a részem az emelkedésből és az osztalékokból. Recesszió, vagy recesszió nélkül egy második ütemben a részvényarány tovább emelkedik 70-100%-ra. Másik célom, hogy a 12 havi gördülő osztalékom minden hónapban v. negyedévben legalább egy kicsit növekedjen.
Tervezem, hogy a blogban időnként beszámoljak a portfólió összetételéről, teljesítményéről, az osztalékok alakulásáról.

Benjamin Graham javaslatai a passzív portfóliókat illetően:
1. Az iparágak vezető vállalatai, valamint elsőrangú kötvények közül kell szemezgetni, 50-50% súllyal, a súly eltolható 25-75% irányba, bármelyik javára.
2. 25 éves, folyamatos osztalékfizetési múlt. Az interneten a "dividend champion" kifejezés alapján találhatóak meg. A "dividend king" papírok már 50 éve folyamatosan fizetnek.
3. PE<20.
4. A diverzifikáció mértéke 10-30 részvény.
5. Korlátlan időtáv.

Saját elveim:
A szektorok vezető vállalatai, vagy elsőrangú kötvények a célpontok.
A vállalatok közül csak amerikaiak jöhetnek szóba az alacsonyabb adókulcs miatt.
A tartott cégek hosszú osztalékfizetési múlttal rendelkeznek. Előny, ha a 10 éves osztaléknövekedés 10% fölötti.
A részvények teljes mértékben tbsz számlákon hevernek.
A részvényt alapesetben korlátlan időre vásárolom meg. Ezzel együtt jár a tranzakciószám minimalizálása.
Előny a 15, 10 alatti P/E.
Extrém magas diverzifikáció, a tőke 0.5-1%-át költöm egy értékpapírra. Ez nem ad jobb hozamot, mintha 3%-ot költenék egy cégre, de nekem így kényelmes. Idővel a diverzifikáció csökkenésére számítok.
Minden szektorban hasonló, kiegyensúlyozott mértékű tőkebefektetés a cél.

Saját szabályaim közül a mellőzhető, másodlagos fontosságú elemek:
Továbbra is mérlegelem az alapszintű adatokat és mutatókat, mint: p/b, p/e, roe5y, div yield, market cap, price5y, payout ratio, 10yr div growth, Chowder rule. A korlátlan időtáv és a diverzifikáció miatt erre műveletre alapvetően nincs szükség. A módszer ezért is passzív, mert a befektetőnek egyáltalán nem kell foglalkoznia a befektetéseivel.
A Berkshire Hathaway által relatív nagy mennyiségben (1-10b $ fölött) tartott részvények gyakorlatilag gondolkodás nélkül megvehetőek a buy&hold stratégia alkalmazóinak. Jelentős részüket tervezem beszerezni. Nem tudom, milyen hozamelvárással válogat jelenleg, de a "W.B. Portfólió" c. könyvben akkor azt nyilatkozta, hogy legalább 15%, így a befektetéseiben legalább ekkora lehetőséget lát. Általában elég hosszú távra veszi meg a részvénycsomagjait, ami a passzív befektetőkhöz is passzol. Utóirat: azt tapasztaltam, hogy nem utánzom a Berkshire tranzakcióit. Például nem adtam el az IBM papírjaimat pusztán azért, mert ő így cselekedett.
3.5-4% feletti, negyedéves fizetési ütemű osztalékhozamra törekszem, kivéve, ha olyan alkalmi vétel történik, mint például egy veszélybe került Deutsche Bank beszerzése. Ilyen esetben a tartás nem korlátlan időre szól, helyzete javulása esetén azonban igen. Nem célom alkalmi vételek felkutatása.
Gyorsan bekövetkező, 50-100% emelkedés okának esetleg utánajárok, de csak különösen indokolt esetben adom el.
Minőségi amerikai nagyvállalatokat célzok. A negyedéves osztalékfizetés miatt túlnyomórészt amerikaiak jönnek szóba, ezek közül is főleg a dividend championok és a dividend challengerek.
A részvényarányt később 70% fölött tervezem tartani, felső határ nincs.
Bármennyi szót is ejtek az osztalékokról, a stratégiám nem osztalékra, hanem passzivitásra épül. A két módszer nem tévesztendő össze egymással. Az osztalék csak egy fontos komponense a passzív módszernek, de nem több ennél.

Néhány link:
[Suredividend] - A chowder szabály magyarázata, valamint a szabálynak megfelelő konkrét részvények. Elég rég frissítették a listát.
[Suredividend dividend kings] - A legalább 50 éve osztalékot fizető cégek listája.
[Buffett portfolio tracker] - A cég által kötelezően benyújtott tőzsdei dokumentumok alapján a cikk nyilvántartja, hogy mikor milyen üzletrészt vesz és ad el a konglomerátum.
[Buffett latest trades] - Még egy hasonló link az előző témában.
[DRiP investing] - Az info/tools/forms menüpontban, a U.S. dividend champions szekcióban excel táblázat tölthető le a bajnok cégek fontosabb adataival együtt. Kiváló csemegézési lehetőség. A keresést könnyíti meg a "Screener" táblázat, ami az előbbi adathalmazból egyszerű mutatók alapján listáz.
[Captain Dividend] - Hozzám hasonló ürgék részletes blogokat vezetnek a portfóliójukról, tranzakcióikról, a kapott osztalékokról. Innen még sok más blog is elérhető, ötletek merítésére.
[ft.com] - Hiába próbáltam ki tucatnyi portfólió nyilvántartót, egyiket sem lehet annyira saját igényeink szerint alakítani, valamint olyan változatosan utasítani az osztalékok kezelésére, mint ezt. Ez sem a legjobb számomra, de még nem találtam olyat, ami igazán megfelelne.
[Google drive] - Online táblázatkezelőben a portfolio nyilvántartást egészítem ki azzal, hogy az értékpapírjaim szektorokra bontom szét, valamint havi bontásban vezetem a kapott osztalékokat. Különféle függvényekkel is játszhatunk, importálhatunk adatokat pl. a yahoo tőzsdei oldaláról.
[Dividend meter] - Ez egy mókás kis kijelző, amivel az éves osztalékunkat (vagy más értéket) ábrázolhatjuk. Nekem külső segítség kellett, mire a függvényeket beállítottam, ezért csak erős idegzetűeknek ajánlott. Sajnos az adatlehívás annyira lassú, hogy az idő nagy részében a méter csak offline adatokkal használható, negyedévente online frissítve.

A passzív jövedelem építésének nagy hagyománya van a kommunizmussal nem tönkretett országokban, tehát főleg a nyugat-európai és észak-amerikai területeken. Érdemes néhány dolgot tisztázni ezzel kapcsolatban.
1. Az egyszerű ember úgy gondolja, hogy először valaki gyorsan meggazdagszik, és utána foglalkozik a tőkejövedelemmel. Valójában az egyetlen sikeres meggazdagodásra jutó próbálkozások száma igen magas, és a sikertelen próbálkozások általában elszegényedéssel végződnek. Vagyis 1 személy gazdaggá válik, 99 pedig vagy nem jut semmire, vagy adósságba veri magát.
2. A lassú gyarapodás azonban viszonylag jól tervezhető és kiszámítható folyamat. A felelősen gondolkodó személy eleinte az életszínvonala leszorításával igyekszik minél nagyobb arányban megtakarítani, az így keletkező különbséget pedig jövedelmet adó eszközbe, jellemzően részvénybe és kötvénybe fekteti. Befektet, nem spekulál.
3. A gyarapodáshoz nem bóvli részvényeket vásárol, mert az spekuláció lenne. Szektorok vezető cégeinek részvényeit halmozza, és nem vár azonnali eredményt. Tisztában van vele, hogy ez a folyamat egy életre szól, sőt, nem is egy életre. Miért?
4. Mert a tőkejövedelem építése generációkon átívelő folyamat. Az első generáció a 0-ról kezdi el, és lehet, hogy anyagilag túl sok hasznát nem látja az egésznek, azonban a gondolkodásmódra, és főleg a következő generációk gondolkodásmódjára komoly hatással fog bírni. A gyerek ugyanis nem azt hallja az ebédlőasztalnál, hogy az apa a saját szerencsétlensége miatt a kormányt és a főnökét szidja, hanem inkább azt, hogy időnként szóba kerül, milyen cég részvényét vásárolta, vagy melyik cég emelte éppen az osztalékot. Neki már 18 évesen is természetes lesz, hogy passzív jövedelmet kezd felépíteni, és a szülő megteheti, hogy ezt időnként jelentősen támogassa. Hát nem azt szeretné minden értelmes szülő, hogy a gyerekének jobb legyen?
5. Tudja, hogy nem azért rossz a fizetése, mert a pénzügyi rendszer rossz, és az elit összeesküdött ellene, hanem azért, mert a piac törvényei alapján az ő munkája az adott helyen és időben annyit ér. Dolgozhat azért, hogy passzív jövedelmével kiegészítse a fizetését. Később a kapott kamatok, osztalékok, árfolyam-nyereségek már olyan magasak, hogy a fizetése fog kiegészítésnek számítani.
6. Kellően hosszú felhalmozási időszak esetén már az első generációnál is, de a második generációtól biztosan megmutatkozik a passzív jövedelem jótékony hatása. Az anyagi korlátokból eredő problémák sem közvetlenül, sem közvetve nem jelentkeznek. Magunkra és utódainkra kiterjedően színvonalasabb egészségügyi ellátás, szabadabb lakó- és munkahelyválasztás, szabadabb vállalkozás, kellemesebb szabadidő eltöltés, jobb oktatás, az álmok megvalósításának nagyobb esélye érhető el. Megéri elkezdeni.

2017. április 1., szombat

Mit adott neked a tőzsde?

Ha úgy érzed, szívesen írnál egy jegyzetet arról, hogy mi jót/rosszat adott számodra a befektetés, kereskedés, azt örömmel közzétenném a blogban. Akár névvel, akár név nélkül. Az írások olyan kérdésekre adnának választ, mint "Hogyan változott a gondolkodásmódom, jellemem ettől a tevékenységtől? Hogyan változott az anyagi helyzetem? Változott-e a mindennapi életem? Hogyan reagált a környezetem? Másként látom-e tőle a világot? A blogban kommentként, a facebook csoportban kommentként, a facebookon üzenetként is elküldheted a dokumentumot. Köszönöm, ha így döntesz.

Kozi723, portfolio fórum:
2008-ban kezdtem a tőzsdei kereskedéssel ismerkedni. Gyerekként Édesapámmal - piszok jó érzéke volt hozzá az öregnek, mindenféle TA és funda elemzés nélkül, csak vette és adta, vette és adta és kaszált - még annak idején a megyeszékhelyre mentünk a materializált OTP/MOL részvényekkel, és már ott eldőlt bennem, hogy ha egyelőre hobbiként is, de ezzel (is) szeretnék foglalkozni. Kezdetben a hazai blue chipeket kötöttem, de volt némi Estmedia, Phylaxia és egyéb f*s részvényeim is. Mondanom sem kell, hogy csak a fejem fájt miattuk. 2011 környékén egy ismerősömön keresztül belecsöppentem a forex világába és nem egész 4 hónapra volt szükségem, hogy nullázzak egy számlát. Szerencsémre "játékpénzt" tettem bele, így inkább lelkileg viselt meg, mint anyagilag. 2013. elején kis szünet után úja összeszedtem magam és egy barátommal közösen újra elkezdtünk forex számlán kereskedni. A döntéseket együtt hoztuk meg. Többek között ez az, amiről ma már tudom, hogy oltári nagy baromság volt. Sokszor egymást rábeszéltük, vagy lebeszéltük egy-egy adott pozícióra / zárásra. Legtöbbször a rossz döntést hoztuk meg. Nem voltunk következetesek, az érzelmeink vezéreltek és nem hittük el, hogy a piac a végtelenségig ellenünk mehet, és megteszi mindezt! 8 hónap alatt nulláztuk a számlát! Ez az összeg már egy kicsit fájdalmasabb volt, de megfogadtam, hogy alaposabb, önálló, elővigyázatosabb leszek és visszanyerem a pénzem. Ezzel egyidejűleg fogadalmat tettem az előző évekből tanulva, hogy forex pozíciót nem nyitok spekulációs céllal, melyet a mai napig betartok és ezáltal egy forint veszteségem sem keletkezett. A második nullázás után warrantok kereskedésével kezdtem foglalkozni és 4-5 sikeres kötés után az elveszített pénzem 90%-át visszaszereztem. Magas tőkeáttéttel, viszonylag olcsó warrantokat vettem, amik mögött részvények voltak. Ez volt az a mérföldkő, amikor rájöttem, hogy kizárólag részvényt fogok kötni, elhagyom a tőkeáttétet, és továbbra is távol maradok a forextől. 2014. júniusától a kizárólagos részvénykereskedés meghozta az eredményét. Júniustól decemberig teljes tőkére vetített 49%-os eredményt értem el. Ezúton szeretném Pomperj-t megemlíteni, az Ő ajánlásával vásároltam! 2015 eleje viszont újra rávilágított a hiányosságaimra és elkövettem még egyszer azt a hibát, amit már illett volna megtanulnom. Nagyon komolyan beragadtam, a komplett tőkém 90% részvényben állt. Gyakorlatilag mindenem! Kölcsönt kértem a szüleimtől, hogy javítsam a hibát és előbb kikerüljek a csávából, ami nagyjából másfél évembe került. A beragadási időszak minden egyes napján, legyen az hétköznap vagy hétvége, a piacot monitoringoztam, és a meglévő részvényállományom fedezetére befektetési hitelre kereskedtem. A technikai elemzés eszköztárát úgy igazán ekkor kezdtem felfedezni. Jellemzően Tőletek itt a fórumban, stocktwits, tradingview, rengeteg blog. Egy nagyon emlékezetes történetem is van ehhez, amikor is Olaszországban síeltem és minden egyes felvonózás alkalmával az árakat néztem, sőt pozíciót is nyitottam. Az volt életem legjobb kötése (azon az egy pozíción néhány hónap alatt +130%-os profitom keletkezett). 2016 az olaj és Brazília szárnyalásától volt hangos, ennek köszönhetően teljes tőkére vetített 32%-os hozamom lett.
Ha visszatekintek, nagyon sok hibát felfedeztem a kereskedéseimben mind szakmailag, mind pszichológiailag. Állandóan korán léptem be és korán szálltam ki, rendszeresen kapkodtam és attól féltem, hogy lemaradok valamiről. Rájöttem, hogy a kevesebb néha több, ezért a korábbiakkal ellentétben sokkal kevesebb pozíciót nyitok. Havi 1-2 kereskedésem van jelenleg, és lekopogom, 2016 novembere óta nem volt veszteséges trédem. Nagyon sokat fejlődtem gondolkodásban, a beragadásom után értettem meg igazán a diverzifikáció fogalmát és meghatároztam egy 40%-os limitet ami főlé a részvény pozícióim mértékét ha fene fenét eszik, akkor sem engedem (jellemzően 15-35% között mozgok). A tőkém növekedésével fordított arányosságban a kockázati hajlandóságom csökken, ami a növekedés kárára megy ugyan, de még nem érzem magam azon a vagyoni szinten, hogy ezen ne változtassak. A vagyoni helyzetem egyértelműen jobb lett, a tőzsdei kereskedés a megtakarítások fontosságára nevelt, és büszke vagyok rá, hogy önerőből (leszámítva a fórum hasznos hozzászólásaiból származó jó trédeket) sikerült mindezt kialakítanom. A gondolkodásmódom sokat fejlődött, a kezdetekkel ellentétben 2-3 instrumentum helyett 18-25 terméket figyelek, miközben az értelmezés ideje töredéke időbe telik. Hogy a mindennapjaim ettől változtak-e? Igen, a képernyőfeloldás után nem a facebookot nyitom meg először az okostelefonomon, hanem az investing mobilapplikációt :) Átlagban napi nettó 1 órát tudok jelenleg foglalkozni a témával, ezt a jövőben mindenképpen ki szeretném terjeszteni.
Távlati terveim között szerepel, hogy a kereskedésből származó bevételem havi lebontásban haladja meg a munkabérből származó jövedelmem 50%-át, mely így teljes egészében a megtakarítási állományomat növelje. Jelenleg sikerül ezt teljesítenem. Fejleszteni valót viszont leginkább továbbra a türelemben, az időzítésben, ezen keresztül a pszichológiában látom.

Hjanek, portfolio fórum:
Én 2008-ban kezdtem a pályafutásomat a tőzsdén, most jutottam el arra a szintre, amit eredetileg elterveztem. Összejött annyi, hogy a profilképemen látható házikót meg tudom építeni, és a telket is megvettem. 2010-11-ben volt egy óriási buktám, amiből alig tudtam felállni, túlságosan bíztam a korrelációban a tőzsdék között. A Bét megbicsaklott, nekem főleg Otp-ből, Mol-ból, Telekomból volt. Sikerült összekapni magam, nagyon sok munkával vissza termeltem a tőkét. Főleg Mol részvény, Eur/Usd páros, Eur/Huf, Wti, Natural Gas. Most jelen pillanatban csak wti van.

Sziasztok! AKS vagyok (portfolio.hu), no akkor... in medias res:
Első szerelmem Magyar Teréz (leánykori nevén: MATÁV Teréz) volt, aki egy IPO során még 1997-ben rabolta el a szívem, és rakott a pénztárcámba elég combos profitot, legalábbis diákként ezt így éltem meg. (A ki kinek a bukszáját tömte meg jellegű, olcsó poénokat most félig kihagyom. De csak félig...) Élénken emlékszem MATÁV Teréz búgó hangjára, ahogy nekem a telefonban azt mondta: a hívott számon előfizető nem kapcsolható. Göndör fürtjei, amik a telefonról lelógtak, olyan tapintásúak voltak, hogy azt a mai „mobilos” generáció már nem is tudja meg talán soha. Számomra az volt a leginkább prémium kategóriás selyem. Egyszóval: nem csoda, hogy nagyon megtetszett. Amikor az IPO-tájékoztatót megláttam, már tudtam, hogy ez egy életre szóló szerelem lesz. Bár később szakítottunk, és Syn Erzsivel kezdtem járni (leánykori nevén: Synergon Erzsébet), soha nem tudtam elfelejteni Teréz kedves szavait és csodás domborműveit. Ez megmérgezte a kapcsolatomat Erzsivel, és TV Katalin bája (no meg persze a vegyipar által rá adott, szexi kutatói köpeny) tudta csak feledtetni velem Böskét és Terézt. Ekkor „már” 1999-ben járunk, amikor is Olajos Molly randizni kezd a hátam mögött Katival. Nem bántam persze, egy „édeshármas” mindig is benne volt a pakliban, de 2000/2001-ben szakítottunk egy külföldi ösztöndíj-lehetőség miatt. Természetesen az igazi ok az volt, hogy Teréz még mindig ott volt a szívem mélyén, de nem jártunk már együtt. (No meg a pénzem is elköltöttem erre-arra, ami hosszú távon jót tett, mert rájöttem, hogy a fogyasztás egy pszichológiai csapda: amikor az ember „kinéz” magának valami értékesebbet, akkor úgy érzi, meg kell vennie. Megtervezi, hol veszi meg, milyen márkájú legyen, stb. aztán megveszi, beüzemeli és használja. Ekkor újra „űr” keletkezik belül, amit újra meg kell tölteni egy másik „cuccal”. Ez a részvény-befektetésekre is igaz, de azok nem fogyasztási javak, hanem ugyebár megtakarítási jószágok. De azért a 9/11-et pont úgy úsztam meg, hogy épp akkor „fogyasztó-zombie” üzemmódban voltam, nem voltak részvényeim.) Nem bántam meg, mert sok mindent megtanított nekem ez az időszak. 2004-ig el voltam foglalva mindennel: diplomamunka, államvizsga, álláskeresés, meló, stb. De már kezdtem „sasolni” a piacokat intenzíven. Elkezdtem 2005. februárjában „swingelni”, azaz hol shortba-, hol meg longba állni. Szerencsém volt, és ezt (szerencsére) beláttam idejében. Tehát hogy a binomiális eloszlás segíti a portfolióm gyarapodását, nem pedig az, hogy „megveszekedett tehetség” vagyok, és mindenki bekaphatja, stb. A tőzsdés egyik legnagyobb ellensége a saját egója. (Ez sokkal veszélyesebb ellenfél, mint a bennfentes infókkal kereskedők, korrupt kormányok, stb.) Ez azért is volt fontos megjegyzés, mert kb. a válság végéig elindultam egy profit-hullámvasúton: nem volt konzisztens a nyereség, és a profitos évek a veszteségeseket váltották, alternálták. Majdnem minden korábbi profitot el tudott vinni egy-egy rosszabb év, és legyünk őszinték: ha nem veszek ki néha a tőzsdéből, akkor lehet, hogy nem csak a korábbi profit ugrik, hanem a tőke (ill. egy része) is. Nem lehet tudni, mit művel az ember, ha rossz passzban van, és több lehetősége is van az „önpusztításra”. Ezért is jó az a mondás, hogy néha át kell forgatni a portfoliót: nem csak a „tőzsdébe” kell fektetni, hanem másba is. A tőzsde alapvetően egy hullámvasút, és ennek ellenére is „el lehet tévedni” benne. :) Rugalmasnak kell lenni, stratégiát kell váltani. Nyilvánvaló volt tehát, hogy a „meggazdagodás” felé nem ez az út vezet. Ekkor találtam meg az OTC piacot. Átalakítottam a korábbi „kereskedésfüggő” hozzáállásomat 2009 táján: csak akkor lépek poziba, ha „leárazás / túlárazás” van a piacokon, vagy valamilyen megerősített kitörés. Vegyük észre, hogy a tőzsde képes olyanná válni, mint a drog: az ember függővé válik tőle. Holott a tőzsdézésnek nem lehet ez a célja: a tőzsde mint befektetési lehetőség SZABADSÁGOT kell, hogy adjon az embernek, és nem „rabságot”. Na itt el is fogyott a 4096-os karakter-keretem :)
Na itt „ér össze” az, ahogyan elkezdtem a sztorit a papírokkal: a részvény nem társ, hanem „csak” egy eszköz. Nem cél. Az élet célja nem a profit hajszolása, hanem a biztonság, egzisztencia, stb. megteremtése, megtartása. Ezek evidens dolgok, mégis szem elől tévesztik nagyon sokan. (De azért jól esett, hogy megfogalmazhattam ezeket a „hasonlatokat”, metaforákat. Hátha így „életszerűbb” lesz a filozofálgatásom :) Ja, és azt se felejtsük el: az ország lakói béka-perspektívából szemlélik a világot.) Sokakat „megnyomorított” a szegénység, a nélkülözés. Ez sajnos beszűkíti a tudatot és a szemléletmódot... indulatokat kavar, a frusztrált ember indulatait meg „könnyű” kihasználni alantas célokra. Sajnos építeni sokkal nehezebb, mint rombolni. Kár, hogy rengeteg embernek nem való a tőzsde. Ha a brókercégek, bef. vállalkozások, stb. „csőbe húznák” a lakosság jelentős részét, és „lemészárolnák őket a vágóhídon”, az kontraproduktív volna. Pedig a tőzsde az egyik legjobb jellemformáló „médium” – nézzük csak meg Svájcot. A cégeik piaci kapitalizációja többszöröse a svájci GDP-nek, még az USÁ-hoz képest is magas ez az arány. (Tudom, hogy a kapitalizáció stock jellegű változó, a GDP meg flow, de a többi országhoz képest van értelme az összehasonlításnak.) A svájci lakosság viszont sokkal jobban hisz az önmegvalósításban, az öngondoskodásban, mint az amerikaiak. Mégis egy sokkal szolidárisabb, „jólétibb” állam, ráadásul versenyképesebb is. Nyilván ez nem a tőzsdéjük miatt van – én mindössze annyit állítok, hogy a kettő közös „eredőből” jön ki. Ők bele tudták illeszteni a tőzsdét a mindennapjaikba, mert pragmatikusak. Bele tudják az állami drog-prevenciós programokat is, mert pragmatikusak. Nem azt nézik, hogy adott izmus (akár a divatos izmus, akár a nem divatos) mit mond egy témáról, jelenségről. Jó az nekem/nekünk? Ha igen, akkor elfogadják. Ja, hogy a vizsgálat elég sok idő és energia? Hát ja, ők nem akarják ezt megspórolni. Nem zsigerből döntenek, vagy legalábbis jóval ritkábban, mint mi, magyarok. Azért tartanak ott, ahol... Mindezzel azt akartam érzékeltetni, hogy a tőzsde hasznos az egyénnek és a közösségnek is. Nem állt szándékomban doktori disszertációt írni a témában (az a tőzsdétől, munkától, magánélettől, stb. venne el időt), csak írni egy „elgondolkodtatót”. Remélem, sikerült. Mindenkinek köszönöm, aki elolvasta, és duplán azoknak, akiket elgondolkodtatott.
Elolvastam (végre) mások bejegyzéseit is. Sok dolog uazt váltja ki ezek szerint, más dolgok meg más következtetéseket eredményeznek. A veszteség (szerencsére) mindenkit azonos dolgokra sarkall: stratégiát kell váltani, át kell gondolni a célokat, eszközöket (instrumentumokat, stb.), módszereket, időhorizontot. Meg mást is :)
A FOREX amúgy az a piac, ahol minden a kisbüfi ellen dolgozik :) Annyira még én sem voltam soha vagány, hogy ezzel a piaccal próbálkozzak, de warrantokon keresztük kereskedtem már én is devizapárokkal, amíg rá nem jöttem, hogy nem elég volatilis nekem (elkaphattam a nyugisabb időszakokat). De legalább kiderítettem, hogy a BNP Paribas és a Commerzbank a legjobb market maker-ek közé tartozik (kis spread, + ritkán tágítják a spread-et, elég nagy pakkokat tesznek be a könyvbe, stb.) Persze nem nagy merítésű a "mintavételem", mert ritkán devizapárok ill. arany, leggyakrabban pedig banki részvények alkották az underlying terméket. A német tőzsde megbízhatónak bizonyult e tekintetben. Nem lacafacáznak a germánok: olyanok a tőzsdéik, mint az autóik :)
Még annyit, hogy a tőzsde azon ritka "helyszinek" közé tartozik a világban, ahol nem az számít, hogy ki fia-borja vagy. Nem számít, hogy Oxfordban végeztél vagy valamelyik "mezei" suliban (na jó, ez egy kicsit azért mégiscsak...), és az sem számít, hogy a szüleid buták, prolik, stb. vagy pont fordítva: magasan kvalifikált és/vagy jómódú emberek (na jó, ez is egy kicsit számít, de ez sem meghatározó...) Csakis a jó stratégia számít, az önfegyelem, stb. Egyike a leginkább "demokratikus intézményeknek", ahol az esélyek a döntő többség számára azonosak. Talán ezért sem népszerű Magyarországon: nem számít, hogy a szomszéd Mancikának a rokona tud segíteni ebben-abban, nem számít, hogy egy suliba jártatok-e az it tagjaival, stb. Mo. egy "erősen a kapcsolati tőkére építő" ország... :) Ja, és sokan, akik nem tudnak/mernek kockáztatni, azok kívülállóként leszólják, hogy kaszinó, nem munka, stb. :)
Ehh, régi nagy "szívszerelmemet", Gazp Ramónát majdnem elfeledém... 2005 végén ismertem meg, amikor a ruszkik nyitottak a Nyugat felé (látszólag), és elég zűrös "kapcsolatunk" volt. Nem ismertem fel korán, hogy a sok plasztikai beavatkozástól volt csak olyan vonzó teremtés. Bár jelentősek voltak a gázkészletei, az orosz kormány keze mindig is a szoknyája alatt matatott, és a politikai kockázat szinte pillanatok alatt nagyot ugrott :)
Tanulság: a tőzsde nem csak a pszichológiai faktor miatt nem egzakt. A politikai széljárás hol erős, hol gyenge - és hol innen fúj, hol onnan. Ezek egyáltalán nem (vagy csak nehezen) mérhető faktorok, de a jelenlétükre oda kell figyelni. Olyan papírt kell választani, ahol az ilyen kockázatok minimálisak, vagy már be vannak árazva nagyon durva diszkontfaktorral a részvénybe. No meg persze diverzifikálni is kell, de az sem igazán jó megoldás, ha túl kis összeget rakunk egy-egy tétre. Pl. 500e még duplázás esetén is csak 500e-t hoz, ami szerintem túl kis portfolió. (Ha minden pf-n elérnék 500e nyerőt, akkor persze elégedett lennék. Ha 1-2 misiből áll egy-egy portfolió, akkor azonban 20-30% profitért is érdemes "dolgozni", azaz figyelni a ki- és beszállókat. Drasztikus alulárazásokat úgysem csinál gyakran a piac. Mondhatni: ritkán :) és a swingelés tovább csökkenti szerintem a kockázatokat. Tehát nem kell sokáig beleülni egy poziba, ami növeli a beragadás kockázatát pl. válság esetére. Ha meg elmarad a válság, akkor meg se ultrakedvező beszálló, sem egyéb jó lehetőség... szóval nem könnyű műfaj ez.) :)

Tibi, ennek a blognak a szerzője:
A tőzsde egyrészt annak a lehetőségét adja meg nekem, hogy a tőkémet és a tőkejövedelmem - ha nem is a vágyott gyorsasággal - de növelni tudjam. Másrészt megvilágítja a pénzügyi rendszer igazságosságát: bármilyen üzleti tevékenységben részt vásárolhatok, és ezáltal részesülhetek annak hasznából. Innen nézve sokkal könnyebb megérteni a gazdagabb országokat, ahol egyéni szinten olyan hagyománya van az üzletrészek tartásának, mint máshol a reggeli kávéfogyasztásnak. Sokszor írtam a blogban is, hogy ha ez a hagyomány valami módon megtelepedne hazánkban is, akkor fokozatosan növekedne a társadalom anyagi és értelmi szintje is.