Figyelmeztetés: ezen az oldalon mindenhol a szerző magánvéleményét olvasod, aki a tőkepiacon olyan rendkívüli helyzetek és árfolyamesések kezelésére is képes, amit az átlagos olvasó valószínűleg nem tud számottevő pénzügyi veszteség vagy lelki megterhelés nélkül átvészelni. A szövegben a legjobb szándék ellenére előfordulhat hiba, tévedés, hiányosság. Tartalmának célja az ismeretterjesztés, nem tekinthető befektetési tanácsnak, és ne is alapozz rá semmilyen döntést. Ha mégis így teszel, azért a szerző nem vonható felelősségre. Kerüld az olvasottakat, ha nem vagy tisztában a value investing szabályaival, ha nem ismered az Intelligens Befektető c. könyv tartalmát, és nem érzed kimondottan magadénak ezt a stratégiát. Bármilyen döntésed előtt tájékozódj több forrásból, kétség esetén fordulj hivatásos befektetési tanácsadódhoz.

2017. február 13., hétfő

Aktuális információk, vélemények.

Ezt a bejegyzést folyamatosan frissítem annak érdekében, hogy ha bármikor erre jársz, időszerű információkat olvashass arról, hogy tőzsdei témákat illetően épp mik a várakozásaim, várakozásaink. A többes szám első személy az általam olvasott fórumokra, vagy azon személyekre vonatkozik, akikkel beszélni szoktam erről, nem feltétlen value investing beállítottsággal. A várakozások ellenére a jövő bárhogyan alakulhat, lehet, hogy semmi nem az itt írtak szerint alakul. Inkább vázlatos, tömör félmondatokat fogsz itt olvasni, és nem kifejtett témákat. Kezeld egyszerű magánvéleményként, ne építs rá saját befektetési döntést. A részvénykiválasztási elveim itt olvashatóak.

Utolsó frissítés:
2017. február 13. Időszerűnek tekinthető: 2017. február, március.

Tőkeallokáció:
Részvények súlya: 0-50%. Nekem 20-25% körül mozog, és megértem azt, aki egyáltalán nem tart már. 50% fölé nem mennék ilyen jó piaci hangulatban, de nem lehet előre látni, hogy melyik döntés a kifizetődőbb, hiszen az emelkedés évekig is tarthat. Gyenge, népszerűtlen szektorokat most is találhatunk, de ide is csak ésszel szabad tőkét fektetni.
Kötvények súlya: 0%. Ha egy befektető mindig lejáratig tart kötvényt, akkor neki a kötvényárfolyamok változása kevésbé számít, tehát annyit tart belőle, amennyit akar, és megkeresi rajta a kamatot. Általános vélekedés, hogy több évtizedes trend fordult meg 2016-ban, azaz innentől kezdve évekig az árfolyamok csökkennek, a hozamok pedig nőnek, várhatóan. Aki 2016. második félévében 30 éves usa kötvénybe fektetett, az jó nagy buktában ül vele, és aki 2015. januárjától vásárolt, az 2017. elejéig nem keresett rajta semmit.
Arany súlya: 10-20%. 2017-ben népszerűtlen eszköz, én kb. 7%-ot költöttem rá, és költségátlagolással még 15%-ot költenék rá, ha 1100-500 $-ig esne.
Deviza számlapénz súlya: 30-100%. Euro, dollár, svájci frank, kevés forint. A deviza szerepe, hogy a tőke ebben parkoljon, amíg olyan eszközöket találunk, ami a befektetett tőke biztonságát, és megfelelő hozamát valószínűsíti.

Részvényindexek:
2009. óta tart a bull piac, az ilyen piacon mindent megvesznek, nincs az a rossz hír, amire tartósan tudna esni. A 2300 pontos S&P500-at így inkább felfelé lehet várni, viszont a gazdasági alapokat nézve sokan azt ajánlják, hogy inkább ne tartsunk túl sok részvényt, vonuljunk vissza a készpénz és az arany biztonságába. A tőkepiacokon hosszútávon az óvatos emberek maradnak életben.

Szektorok:
Vízi szállítás: Évek óta haldoklik. A baltic dry index 700 ponton áll, és nem úgy tűnik, hogy most akarna életre kelni. Szerintem jó döntés lehet a tőke 2-3%-át hajózási cégekre költeni, és további 2-3%-ot időben elnyújtva elkölteni rá a következő 1-2 évben.
Európai bankok: 2016-ra nagyon sokat estek, és az év folyamán kicsit korrigáltak felfelé, de általános esetben én innen felfelé várom. A bankok a tőkeáttét miatt nagyon sérülékenyek, így egy recesszió további esést és fokozottabb pusztítást végezhet.
Olajosok: a fúró szolgáltatást végző cégek közül néhány a csőd szélén áll, akár 99%-ot is esett az árfolyama. Ha túléli, akkor sokat emelkedhet, de ha nem, akkor irány a megsemmisülés. Talán 1-2 ilyen céget be lehet vállalni a tőke 1-2%-áért, de én inkább a nagy integrált cégek között szemezgetnék.
Urán: A portfolio.hu ázsia topicjában olvastam erről az érdekes ötletről, és a tőke 1%-át URA ETF-be fektettem. Jelenleg haszonnal adhatnám el, de ezt is elsősorban hosszútávra vásároltam. Urántermelők esetében az ETF-et láttam célszerűbbnek, mert ez kellőképp likvid és jól elérhető az egyedi cégekkel szemben. Nem szabad másokra hallgatni, de az urán esetében én megtettem, ám ez esetben is vállalom a felelősséget, hogy a döntésem veszteségesnek bizonyulhat.
Járműgyártás: Szerintem több járműgyártó is korrekt áron vásárolható mostanság, viszont arra számítok, hogy a ciklus leszálló ága következik hamarosan. Ennek következménye a kisebb profit, és ezáltal a jelentősen csökkenő árfolyamok lehetnek, és inkább akkor vásárolnék be, a mostani 2 gyár mellé még 3-4-et.

Olaj:
A mostani 50$ körüli árat legalább annyira várhatjuk 30 $-ra, mint amennyire 70-re. Úgy olvasom, sehol sem várnak csodát az árat illetően. Az EIA honlapján hetente jelenik meg információ az amerikai tartalékokat illetően. Szerintem addig nem érdemes az olajár emelkedését várni, amíg a tartalékok folyamatosan és határozottan nem indulnak csökkenésnek. Ez még nem történt meg. Másik fontos tényező az OPEC megállapodása, amiről még nem tudni, hogy melyik tagország mennyire tartja be. Ha betartják, a feketepiacon akkor is extra mennyiséget adhatnak el, ami a keresletet csökkenti. Ha az ár emelkedésnek indul, akkor sorra bekapcsolódnak a termelésbe azok a vállalatok, amelyeknek magasabb áron éri meg eladni, és már a csőd szélén állnak. Szerintem olajból nem nyersanyagot, hanem vállalatot érdemes tartani, és azokból is az integráltakat, mert ellenállóbbak pl. a csak fúrással foglalkozó társaságoknál.

Arany, ezüst:
A jelenlegi 1200$ és 17$ árszintet egyértelműen alacsonynak tartják, és innen sokkal feljebbre várják. Ne feledjük, hogy 2006-ban 500$-ért és 4$-ért is forgalmazták, tehát az irány lefelé is igen messzire mutathat. Ezüstöt nem tartok, aranyból bevásároltam azokra az időkre, amikor sokkal népszerűbb lesz. Jelentős tőkét hagytam azonban arra az esetre, ha az árfolyam 1100-500$ szintekre esne (a keret a tőke 25%-a). Nemesfémet illetően én inkább a nemesfém ETF-et, mint bányászok részvényeit veszem. Az arany inkább "kincs", mint nyersanyag. Jelentős részét nem használják fel (szemben az olajjal), hanem változatlan formában értékmegőrzőként tárolják. Az ezüst elsősorban ipari felhasználású, ára is jobban ingadozik az aranyéhoz képest.

Trump:
Az ő hatását is csak utólag lehet majd megítélni, ezért mindegy, hogy az elemzők egyik fele pozitív, másik fele negatív következményekkel számol. Nem árt észben tartani, hogy az amerikai elnök nem diktátor: a kétszintű törvényhozás, illetve a szövetségi igazságszolgáltatási rendszer a fékek és ellensúlyok sokkal ésszerűbb megnyilvánulását nyújtja, jobbat, mint amit Közép- és Kelet-Európában láthatunk.

Esetleges válság:
Egy lehetséges válságnak sem az apróbb, sem a nagyobb részletei nem jósolhatóak meg. Jön-e, mikor jön, meddig tart, mennyit esik az index, mely szektorok és országok mennyire szenvedik meg, mi a kirobbantó ok. Semmire nem adható előre válasz. Az is megtörténhet, hogy válság helyett sok évig a csúcsok közelében egy viszonylag kis tartományban oldalazik az index, majd kezdődik egy új bikapiac. Ha mégis esni kezdünk, kirobbantó oka lehet egy bármikor bekövetkező jelentős természeti katasztrófa, egy eltévedt nukleáris rakéta Észak-Koreából, egy eurozóna tag kilépése, egy olasz v. japán pánik, egy elmérgesedő geopolitikai viszony. Könnyen megtörténhet, hogy hatalmas pánik és csapkodás mellett az index mindössze 10%-ot esik, utána pedig minden emelkedik, és új csúcsot ér el, mintha mi sem történt volna. Ha nem is következik be, a saját stratégiájában mindenkinek fel kell készülnie ezekre a helyzetekre, különben vagyona elvesztését kockáztatja.

2017. február 1., szerda

Privát Olimpia.

Az olimpiai kérdés ügyében felhívom a figyelmet egy megoldásra, amelynek során a kecske jóllakik, a káposzta megmarad, és a közpénzt sem erre használják fel. Oly kézenfekvő, és oly mellőzött a megoldás: Az olimpiai rendezvényt teljes egészében egy e célra létrehozott nyilvános részvénytársaság bonyolítaná le, amelyet magánbefektetők (tehát például az olimpiát támogató magyar magánszemélyek) finanszíroznak, ők jegyzik és birtokolják a részvényeket, az adófizetők pénze pedig érintetlen marad. Az állam/főváros nem, vagy csak csekély mértékben birtokolna részvényeket. Aki időközben meggondolná magát, az a tőzsdén szabadon kereskedhetne a papírokkal.
Ha a jegyzés során nem jönne össze a szükséges tőke, akkor az eset nyilvánvalóan a támogatás hiányát jelzi (ez egyben felér egy népszavazással is). Ha összejön, akkor a közgyűlés által megválasztott menedzsment irányítaná a folyamatokat. Egy ilyen magáncég piaci elvek szerint választja ki az üzleti partnereit, alvállalkozóit. Az igazgatóság gondoskodna a nyereséges működésről, ha egy olimpia esetében ez egyáltalán lehetséges. Ha igen, akkor a szokásos módon a részvényeseké a nyereség. Az ország megkapná az olimpiáját, a közpénzből pedig hasznosabb célokra költhetnénk, de egészségügyre sem kellene, ha végre azt is magántőkéből finanszíroznánk.

2017. január 24., kedd

Magyartőzsde, tolvajrészvény, emenbé, kisbefektető, kínaiak

A fenti címet a következő kérdésekkel teszem érthetőbbé: Miért pang a magyar tőzsde? Miért hagyják, hogy ennyi bóvli részvény jelen legyen rajta? Miért nem tesz ellene az MNB? Mit tehet a védtelen kisbefektető? Miféle kínai cégek jönnek a BÉT-re?

Az index egész bőséges cikket írt a témáról, és én nem akarom a benne foglaltakat megismételni. Szerintem viszont érdemes néhány elméleti és gyakorlati információ birtokában olyan hozzáállást kialakítani, ami kellőképpen immunissá tesz a benne rejlő kockázatokra.

Miért pang a magyar tőzsde, miért alacsony a forgalom?
1. Elsősorban azért, mert az ország lakosságának pénzügyi kultúrája rendkívül kezdetleges. A szocializmusban kiirtották az emberek öngondoskodási, törekvési hajlandóságát, és ez még 25 évvel később is érezteti hatását. 2014-ben például választást lehetett nyerni piacromboló intézkedésekkel. A rezsicsökkentés eszméje alatt az állam átvállalja a szolgáltatást, így közvetlenül kevesebbet, adó formájában viszont sokkal többet fizetünk érte, mint azt a szabad piacon tennénk. A magyar ember görcsösen ragaszkodik az állami egészségügyi ellátáshoz, mintsem beengedje a rendszerbe a magántőkét, és ezzel idővel nyugati színvonalú ellátást kapjon. Nem, inkább meghal a várólistán. A hozzáállásnak erről a szintjéről nehéz lesz eljutni addig, hogy egy átlagember jobb autó megvásárlása helyett inkább üzletrészeket vásároljon, és azt továbbörökítse a leszármazottainak.
2. Másik okként felhozhatnánk, hogy a magyar piac kicsi. Ez valójában nem igazi ok, hiszen például Svájcban 8.5 millióan élnek, és a a két ország vállalatai és életszínvonala össze sem hasonlíthatóak egymással.

Miért nem jön magyar társaság a BÉT-re?
A BÉT vezetősége állításuk szerint azon dolgozik, hogy jöjjenek, de szerintem konkrét anyagi könnyítés nélkül ez nehezen fog menni. Ha a vállalatok kapnának adókedvezményt a jelenlétükért és értelmes mennyiségű közkézért cserébe, akkor tolonganának, hogy jöhessenek.
Én érdeklődve várom mind az állami, mind a magáncégek tőzsdére lépését. Szerintem mindkét kategóriában találni fogunk jó vételeket, de nem a bevezetéskor, hanem később, amikor a figyelem elterelődik róla, a hangulat rossz, de a számviteli eredmények sokkal magasabb árfolyamot indokolnának.
Jó kezdeményezésnek tartom a BÉT külföldi részvény szekcióját, a BÉTA piacot. Itt forint alapon vásárolhatunk kb. 20 nagy nyugati cég papírjaiból, és árjegyzéssel biztosítják a likviditást. A kereslet valószínűleg elég lapos, ugyanis emlékezetem szerint a kínálatot több éve nem bővítették. A Béta előnye az alacsony minimum jutalék, kisebb méretű portfólió építésénél. A frankfurti piacon átlagos esetben minimum 7 euró jutalékért, a bétán viszont 200 forintért, azaz tizedannyiért vehető meg egy részvénycsomag.
A frankfurti és a new yorki tőzsde kényelmes elérésével viszont több ezer külföldi vállalatban vásárolhatunk üzletrészt, így nem célszerű leragadni a magyar piacon. Magyar részvényekkel megtölthetjük a portfólió 10%-át, de szerintem ennyi bőven elég. Ennek fényében szinte mindegy, hogy mennyi magyar vállalat lép tőzsdére.

Miért hagyja az MNB, hogy ennyi tolvajrészvény jelen legyen a piacon?
Valószínű a világ összes tőzsdéjén megtalálhatóak kamu részvények, de a német és a new yorki tőzsdén egészen biztosan, márpedig ez a két piac nem nevezhető sem gagyinak, sem kicsinek. A kínai tőzsde a bóvli papírok mekkája, noha kiváló mamutcégek is fellelhetőek. Ha valaki fegyverrel kényszerítene engem kínai társaságba való befektetésre, akkor csakis ezen óriások közül válogatnék, és azt nyugati piacokra csomagolt ETF termékként vásárolnám meg.
A bóvli papírok létjogosultságát a vállalkozás szabadsága adja: ha neked támad egy ötleted, akkor a tőzsdén forrást gyűjthetsz a megvalósítására. Ha valaki fel akarná támasztani a Malévot, akkor a nagyközönségnek jegyzésre adna lehetőséget a Malév2 részvényeire. Ha a jegyzés sikeres, és elindul a vállalat, akkor 3 kimenetel várható: (a) burkoltan, de szándékosan meg akarják lopni a befektetőket. Hitegetik őket tervekkel, de valójában nem is akarnak valódi légiszállítási tevékenységet végezni. Pár éven belül becsődöl a cég, az ötletgazdák meggazdagodnak, a befektetők pénze elúszik. (b) A legjobb szándékkal, kiváló szakmai háttérrel fel akarják futtatni a társaságot, de ez a piaci versenyben nem sikerül, és a befektetések az "a" verzióhoz hasonlóan elértéktelenednek. Mindkét verziónál masszív anyázás várható, és a két változat összemosódik a laikus közönség előtt. (c) A társaság néhány év alatt életképessé és nyereségessé válik, a befektetők osztalékot és árfolyam emelkedést kapnak a kockázatvállalásukért. Az egyik probléma ott adódik, hogy az "a" és a "b" verzió nehezen elkülöníthető egymástól, legalábbis eleinte. A másik pedig, hogy a "c" sikerein felbuzdulva a befektetők elkezdik venni a bóvlikat is, amivel majd szépen bukni fognak. A value investing ezt a kockázatot azzal küszöböli ki, hogy kizárólag érett és stabil társaságba fektet be. Nem foglalkozik azzal, hogy egy adott tőzsde kiirtja-e a rossz papírokat. Irreleváns. Nem számít. Sokkal hasznosabb, ha mi magunk képesek vagyunk felismerni és kikerülni ezeket.
Bár kicsit furcsának hangzik, a tolvajrészvényekre kimeríthetetlen a kereslet. Mi, emberek kisebb-nagyobb mértékben szeretjük a szerencsejátékot, a spekulációt. Egy bóvlirészvény ára könnyen emelkedhet hússzorosára néhány hónap alatt, és ez a meggazdagodás csalóka lehetőségét rejti magában. A "szorzók" viszont olyan kedvezőtlenek, hogy nem érdemes megjátszani. Sokkal könnyebben kifoghatunk olyan papírt, aminek az árfolyama 99%-ot esik az évek során.

Milyen kínai cégek jönnek a BÉT-re?
Nincsenek konkrét információim, de látatlanban azt feltételezem, hogy bevezetnek néhány nagy és jó kínai társaságot, és farvízen érkezni fog néhány bóvli részvény is. Ha laikus vagy, a két halmazt úgy fogod tudni megkülönböztetni egymástól, hogy ellátogatsz üzleti oldalakra, valamint erre a blogra, ahol számviteli alapokon nyugvó értékelést olvashatsz majd a vállalatokról, és azt, hogy nagyjából milyen árfolyamon lenne értelme beszállni.
Lehetségesnek tartom azt is, hogy végül egyetlen kínai társaság sem vezeti be ide a papírjait.

Mit tehet az egyszerű befektető?
A magamfajta őrülteken kívül senki nem lesz részvényelemző. Én is csak azért csinálom, mert hasonló a kincskereséshez, és a jó döntés konkrét anyagi jutalommal (árfolyamnyereség és osztalék) jár. A befektető tehát laikus marad, és annyit tehet, hogy biztonsági szabályokat alkalmaz a pénzügyi döntései során: diverzifikál, több forrásból informálódik, és óvatosan viselkedik (főleg akkor, amikor mindenki optimista). Nem vesz aranyat, amikor a csapból is az aranyár emelkedéséről szóló hírek folynak, nem vesz részvényt, amikor mindenki imádja a részvényeket, és nem akkor vesz ingatlant, amikor csúcson pörög az ingatlanpiac.

2017. január 15., vasárnap

ETF-ek és egyedi részvények

Az utóbbi években az ETF-ek, azaz tőzsdén kereskedett befektetési alapok egyre nagyobb teret hódítanak, és kifejezetten népszerűek. E termékek mechanikus szabályok szerint képviselnek részvénycsomagokat országok vagy szektorok szerint, nyersanyagokat, vagy más mögöttes terméket, széles választékban. A térnyerés valószínűleg annak a ténynek köszönhető, hogy az aktívan kezelt alapok nagy része a drágább alapkezelési díj ellenére nem tud jobb hozamot felmutatni, mint az ETF-ek.
Az ETF-ek egyszerű szabályok szerint működnek. Ha egy országot felminősítenek, akkor egyes ETF-ek automatikusan egy nagyot lapátolnak az ország részvényeiből, és tartják azokat. Az ehhez hasonló, nagy mértékű és gépies folyamatok véleményem szerint kedvezhetnek az egyedi részvénykiválasztásnak. A value investingben általában jó számviteli alapokkal bíró, mégis valamiért félreárazott (éspedig alulárazott) részvényeket keresünk. A teret nyerő automatizmus pedig könnyebben okozhat ideiglenes félreárazásokat, noha ilyen papírokat most is, 50 és 100 éve is találhattunk.
A value investing ugyanakkor kihasználhatja az ETF-ek előnyeit is. Ilyen előny lehet például, hogy ha brazil, vagy kanadai részvényeket szeretnénk vásárolni, akkor nem kell a dollárjainkat átváltani, hanem a new yorki tőzsdén készre csomagolva, dollárban megvehetjük a kosarat (a legnagyobb cégek ADR formájában is elérhetőek, tehát megvehetünk az amerikai tőzsdén ausztrál céget USA dollárban, felmarkolva az osztalékot is, szintén USA dollárban). Ezt a német tőzsdén is megvásárolhatjuk, ha az € jobban tetszik nekünk.
Az ETF-eknél a benne lévő cégek egyedi elemzése némiképp háttérbe szorul. Nem tudjuk kiválogatni, felül-, alulsúlyozni egyiket vagy másikat. Egyes biztonsági szabályokat azonban itt is alkalmazni tudunk:
1. Diverzifikáció. A tőkét megosztjuk egyes szektorok, eszközfajták között. Hiába látjuk olcsónak a szektort, az még évekig döglődhet, olyan szintekre esve, amit adott pillanatban nehezen tudnánk elképzelni. Amikor 100 dollárról 50-re esett az olaj ára, jó ötletnek tűnhetett mindent olajba fektetni, csakhogy utána az ár 26 dollárra süllyedt. Onnan nézve az ötlet már nem is tűnik annyira jónak, és a döntést a befektető megbánhatta. Egy halmazra 10%, de legfeljebb 20%-nál többet nem látok érdemesnek fordítani, és azt sem egyszerre tenném. Ez a következő szabály.
2. Költségátlagolás. A tőke legfeljebb 10-20%-át fordítjuk egy szektorra, egy országra, stb. És azt sem egyszerre, hanem 2-3-4 részletben, időben elnyújtva. Így vásárolhattunk olajcéges csomagot 50 $ olajárnál, de hagytunk tőkét 30, akár 10 $ -os időszakra is. 
3. Népszerűtlenség előnyben részesítése. Az elmúlt néhány száz év adatai alapján (amely tartalmazza a holland hagymamániát is) kőbe vésettnek tűnik a csordaszellem azon megnyilvánulása, hogy a tömeg a népszerű eszközökre és szektorokra izgul rá, a többire pedig rá se hederít. Ez úgy néz ki a gyakorlatban, hogy ugyanazon számviteli teljesítményért többszörös árat fizet a népszerű szektorban, míg a népszerűtlenben töredék árat is alig hajlandó megadni érte. Az OTP részvényeiért egymást taposták a vevők 10,000 Ft környékén, míg néhány évvel később 2,000-3,000 Ft-ért alig kellett valakinek. E sorok írásakor közel 9,000 Ft-ért szintén venni akarják. A számviteli teljesítmény természetesen nem volt azonos, de nem is volt annyira más, hogy az árban ilyen különbséget indokoljon. Egy népszerűtlen szektor felértékelődési lehetősége szinte biztosan nagyobb és megalapozottabb, mint egy népszerűé.
4. A leendő fellendülés esélyének mérlegelése. Előfordulhat, hogy egy adott iparág, nyersanyag, ország nem fogja visszakapni régi formáját, és lassan elsorvad, beolvad egy új technológiába. Ezzel a kockázattal is számolni kell. Ugyanakkor, ha az agyonvert szektorban szereplő cégek csak minimálisan veszteségesek (netán szerényen nyereségesek), erős mérlegűek, akkor ott már kisebb hangulatjavulás is jelentős emelkedést okozhat (a Deutsche Bank 70%-ot emelkedett, amióta megírtam róla a blogbejegyzésem, felismerve a vele kapcsolatos lincshangulatot). 

Összefoglalásképp elmondható, hogy a value investor portfóliójában az egyedi részvények, kötvények, nemesfémek mellett teljes jogú tagként szerepelhetnek az ETF-ek. Nem szabad azonban túl nagy súlyt helyezni egyetlen fajtára sem, és a halmaz népszerűségéhez ellentétes beállítottsággal célszerű viszonyulni. A passzív stratégia térnyerésével pedig óvatosan bízhatunk abban, hogy az értékalapú befektető az egyedi részvényekben többször és nagyobb félreárazásokat talál.