Figyelmeztetés: ezen az oldalon mindenhol a szerző magánvéleményét olvasod, aki a tőkepiacon olyan rendkívüli helyzetek és árfolyamesések kezelésére is képes, amit az átlagos olvasó valószínűleg nem tud számottevő pénzügyi veszteség vagy lelki megterhelés nélkül átvészelni. A szövegben a legjobb szándék ellenére előfordulhat hiba, tévedés, hiányosság. Tartalmának célja az ismeretterjesztés, nem tekinthető befektetési tanácsnak, és ne is alapozz rá semmilyen döntést. Ha mégis így teszel, azért a szerző nem vonható felelősségre. Kerüld az olvasottakat, ha nem vagy tisztában a value investing szabályaival, ha nem ismered az Intelligens Befektető c. könyv tartalmát, és nem érzed kimondottan magadénak ezt a stratégiát. Bármilyen döntésed előtt tájékozódj több forrásból, kétség esetén fordulj hivatásos befektetési tanácsadódhoz.

2016. június 30., csütörtök

Offtopic: Játék az arannyal

Ez a bejegyzés nem az értékalapú befektetésről szól, csak bemutat egy kis játékot, amit a jelenlegi tőkepiaci helyzet tett számomra lehetővé. Hátránya, hogy viszonylag nagy tőkét igényel, és csak zsebpénzt (de a gyenge kötvénykamatokhoz képest még mindig többet) hoz. Előnye, hogy pofonegyszerű, kezdetleges, és viszonylag automatikus.
2016. első félévében az alábbi állapotokat regisztrálhatjuk:
(a) A részvénypiacok 2009. januárja óta emelkednek, ezért fokozott óvatosság indokolt a részvénysúly mértékét illetően. Ben Graham ilyen esetekre írja, hogy akár 25%-ig is csökkenthető a kitettség. Óvatosságból mindössze 19% a részvényarányom, így marad 81% cash, amit normális esetben kötvényekbe lehetne fektetni, de:
(b) A kötvények manapság extrém alacsony, egyes esetekben nulla, szintén egyes esetekben negatív kamatot fizetnek. Utóbbi esetében a kötvénybefektető nemhogy kamatot nem kap a befektetése után, hanem deklaráltan kevesebbet kap vissza, mint amennyit befektetett. Ha nem lejáratig tartom, akkor a kötvényárfolyamok csökkenése a másik komoly veszély. Devizakötvények kilőve.
(c) A magyar kötvények is extrém alacsony hozamúak, itt viszont fennáll egy extra probléma, miszerint a forint gyengülése esetleg többszörösen meghaladja azt a forint kamatot, amit kapnék a befektetésért. Forintkötvény, mint a deviza számlapénz alternatívája még inkább kilőve.
(d) Továbbra is adott tehát a helyzet, hogy a tőke 81%-a cash (deviza), ami jól elvan a számlákon, nem kér enni. A tőke sorsa vonzó árazású részvényekbe fektetés, amihez egy jó kis válság kellene, az viszont sohasem érkezik rendelésre. A szabad tőke valamire fordítható, ami lehetőleg tűnjön jobbnak, mint a fentiek. Mi maradt még?
(e) Arany és ezüst. Az arany korlátozott mennyiségben hozzáférhető, nehezen romló eszköz, amely évezredek óta, minden társadalomban kedvelt értékmegőrző, menekülő lehetőség. Tőkepiaci szempontból másik fontos tulajdonsága, hogy a részvénypiacokkal nincs egyértelmű viszonya, tehát nem azzal együtt, vagy azzal ellentétesen mozog, 2016. első félévében az arany nem népszerű, valamint árából sokat eresztett az elmúlt évekhez képest. Eszerint nem rossz ötlet vele foglalkozni, ám nem szabad azt várni tőle, hogy bármilyen magasságba is emelkedjen.

A fenti kép az arany és az amerikai részvényindex teljesítményét mutatja 10 éves időtávon. Látható, hogy a két eszköz mozgása a figyelt távon egymástól független. Forrás: Google Finance.


Több évtizedes időtávon azonban már mindkettő emelkedik, közülük is toronymagasan a részvényindex a győztes.


Néhány hetes időtávon a két termék szeret egymással ellentétes irányba mozdulni. Forrás: Google Finance.

A játék neve: kereskedjünk arannyal! 

Az ige többes szám első személyű használata ne tévesszen meg, hiszen a játékot nem ajánlom senkinek. Csak kedvem támadt kereskedni, és saját felelősségemre meg is teszem. Először is kerestem egy megfelelő arany befektetési alapot, amihez a google keresőjét vettem igénybe, "top gold etf" és hasonló kifejezésekkel. Ez előhozta az iShares Gold Trust (IAU) terméket, amely elég stabil hátterű és olcsó fenntartású ahhoz (0.25% expense ratio, vagyis évente 0.25% a kezelési költség), hogy elnyerje a bizalmam. Az etf-ekről tudni kell, hogy igazán húzós helyzetekben (totális háború, nemzetközi katasztrófák) a befektetés valószínűleg elúszik, szemben a kertben elásott fizikai arannyal. E fontos ténytől eltekintve a következő szabályokat határoztam meg:
1. Folyamatosan veszünk IAU-t különböző árszinteken, például 12.20, 12.40, 12.60, 12.00, 11.80 $-ért, de egy szintről csak egyetlen, és csak kis csomagot. Bizonyos haszon elérésekor, például 0.60 $ egységnyi haszonnál a terméket eladjuk. A haszon elérésekor stop szintet is húzhatunk eladás helyett, vagyis komolyabb emelkedő trendnél több csomag egyre nagyobb hasznot fog mutatni, és később adhatjuk el őket. Felfelé is vásárolunk, abban a kényelmes helyzetben, hogy az alsó csomagokon közben egyre nagyobb a haszon.
2. A klasszikus, tradelős stop losst nem használom. Az arany hosszútávon őrzi az értékét, amely jelenséget hajlandó vagyok kivárni, ezzel (és a lenti szabályokkal) kiváltva a veszteség-realizálás kényszerét.
3. Felkészülve egy tartós és mély áresésre, a tőkének elégnek kell lennie 30-50 db ilyen csomagra. Például, ha az arany 1200 $-ról 700 $-ra esik, akkor a lefelé való vásárolgatásnál keletkezik 25 db csomagunk, amelyből egy sem eladható, amíg nem jelentkezik rajtuk megfelelő haszon. Legrosszabb esetben pár évre beleragadunk, de ne feledjük, ez mégiscsak arany. Őrzi az értékét. Alapesetben viszont az arany ingadozik, tehát általában sokkal kevesebb csomagunk lesz, és azt folyamatosan adjuk-vesszük, mintha zálogház, használtcikk kereskedés lennénk.
4. A tőkének csak elviselhető része fordítható a játékra, tehát 25-30%-a. Nem szabad kockára tenni mindent, illetve előállhat az a helyzet, hogy beleragadunk az aranyba, de közben a részvények is oly szintre esnek, hogy azokra már kellene a lóvé.
5. A termék megvásárlása szolgáltatónként eltérő jutalékkal terhelt, de 0.2-0.4%, illetve a minimum 5-7 $ környékén meghatározott. Mérethatékonyan kell működni, vagyis 7 $ jutalékért 600-1500 $-os csomagokat kellene vásárolni. Itt jön a nem kevés tőke követelménye, hiszen ha minimum 600 $-ért vásárolunk, és maximum 25 csomagra határozunk meg keretet, mely a tőke 30%-a, akkor kb. 50,000 $ tőke birtokában, 15,000 $ kerettel lehet részt venni a játékban. Magasabb jutaléknál, nagyobb és több csomagnál (ami nagyobb biztonságot, és sokkal jobb mérethatékonyságot jelent) legalább 100,000 - 150,000 $ szükséges. Ilyen összeget pedig Magyarországon kevesen engedhetnek meg maguknak, és valószínűleg akkor sem az itt leírt tákolmánnyal fognak szórakozni.
6. Törekszem minél nagyobb forgalomra. Kiemelendő a tény, hogy ezzel a befektetési szolgáltatóm zsebét is tömöm, de a befektetési szolgáltató nélkül ezt a játékot nem tudnám űzni. Nem sajnálom tőle, viszont a tervezésnél jelentős szerepet játszik a jutalék mértéke. A forgalomra visszatérve: A nyereség realizálásával nem csupán zsebre tesszük a hasznot, hanem csökken a lekötött tőke mennyisége, amit a beragadás veszélye miatt kell figyelemmel kísérni. Logikus, hogy egyúttal növekszik a szabad tőke mértéke, ami szintén a beragadásnál, tartós árfolyam esésnél könnyíti meg a tervezést. Meg kell találni azt a csomagméretet és lépésközt, ami kellően nagy forgalmat biztosít, de a jutalék mértéke minél kisebb a bruttó haszonhoz képest. Ha kisebb csomagokkal operálunk, akkor több csomag egy megbízással való eladásával az eladási jutalékon lehet spórolni, ez esetben kisebb bruttó árrés mellett nagyobb nettó haszonra teszünk szert.
7. Ez a termék nem tőkeáttétes. 3x tőkeáttétes etf-el sokkal kisebb ingadozásokat is meg lehetne játszani, sokkal nagyobb haszonnal, az viszont az esetleges hosszútávú beragadásnál kezdené el falni a benne heverő tőkét, hiszen az expense ratioja 1.3 % körüli. Még fontosabb, hogy óriási, háromszoros nem realizált veszteséget okozna, amiben igen kellemetlen lenne üldögélni. Egyelőre úgy gondolom, nem éri meg foglalkozni a turbó etf-ekkel, nagyobb haszonért nem éri meg biztonsági szabályokat felrúgni vele.
8. Az ezüst mellőzésének oka, hogy az arany mellé bekapcsolás esetén kétszer annyi tőkére lenne szükség, hiszen kétszer annyi csomagba ragadhatok be.
9. Összehasonlítási alapot nem tudok és nem akarok meghatározni. Amikor ezt a mondatot írom, már kerestem vele annyi zsebpénzt, hogy megállapítsam: szórakoztat. Meghagyom ebben az állapotában. Nem próbálom meg kereskedési stratégiává fejleszteni, nem bonyolítom, nem adom fel a játék jelleget.
10. Mások elemzéseire nem építek, legfeljebb észben tartok információkat. Ha maga S. György hívna fel, hogy tranzakciót javasoljon, arra sem hagyatkoznék különösebben.

Egyéb információk:
1. A játék emelkedő piac esetén a tartáshoz képest kevesebbet, oldalazó és csökkenő piac esetén többet hoz a konyhára. A forgatott tőke beragadás esetén, tehát eső piacon emelkedne legnagyobb szintre.
2. Az ezüst ára közel kétszer annyira ingadozik, mint az aranyé, viszont az ezüst felhasználása 84%-ban ipari jellegű, az aranynál ugyanez csak 12%. Az ezüst ebből a szempontból sokkal sérülékenyebb a technológiai változásokat illetően, és felhasználását tekintve inkább ipari fém, mintsem nemesfém. Bár a nagyobb ingadozás sokkal nagyobb hasznot hozna az ezüst kereskedésében, a sokkal kisebb ipari felhasználás miatt maradok az aranynál.
3. Szűkebb értelemben véve a legrosszabb eset, hogy az arany lassan, folyamatosan esik, és a mélyponttól sosem emelkedik 50 $-nál többet. Nagyon kicsi rá az esély, de minden egyes vásárlást ehhez kell tervezni.

Saját eredmények:
2016. márciusában indítottam a kereskedést. Az elején ezüst csomagokat is vettem, de a stratégiámból a későbbiekben kihagytam ezt a fémet. A "teljes" oszlopban látható a teljes tőkére vetített nettó és nem évesített hozam. A kijelölt keret a teljes tőkének negyede, harmada. A "keret" oszlopban az erre számolt nettó hozamot regisztrálom. Az utolsó "forgatott" oszlop pedig arra a tőkére mutat nettó hozamot, amely ténylegesen aranyban forgott. Ez majd eső piacnál fog nagyon kedvezőtlen értéket mutatni. Az alábbiak csak a realizált hozamok. Beragadás esetén jelentős nem realizált veszteség alakul ki, amely a lenti adatokban nem fog látszódni.

   Dátum         Teljes        Keret       Forgatott
----------------------------------------------------
2016.03.01.      0.00 %        0.00 %        0.00 %
2016.07.06.      0.17 %        0.49 %        3.00 %
2016.08.06.      0.18 %        0.54 %        3.21 %

2016. június 24., péntek

A piac reakciója a Brexitre

2016. június 24-én, reggel ötkor felébredtem, és úgy döntöttem, megnézem, mi újság a Brexit szavazással kapcsolatban. Az érdekesség kedvéért először nem a híreket, hanem a reakciókat néztem meg. 2007. óta figyelem a piacokat (ami egyébként zöldfülű időtávnak számít a szakmában), de ekkora elmozdulásokat csak a 2008-as válság mélypontján láttam, amikor az volt a kérdés, hogy megmarad-e az amerikai gazdaság. Ez megérdemel egy blogbejegyzést, valamint a tanulság ismételt levonását, miszerint a tőzsdén, hosszútávon az óvatos emberek maradnak életben. Nézzük meg, mi látható az európai és amerikai piacok nyitása előtt (futures adatok): 


Forrás: investing.com. Dax futures -8%? Ilyesmi valóban csak történelmi pillanatokban fordul elő. Az elmúlt napokban kb. ugyanennyit emelkedett, tehát a 9500 ponttal csak az előző napokhoz tértünk vissza. Az amerikai piacok -5%-os nyitás előtti csökkenése ebben a helyzetben jóval enyhébb, egyébként jelentős mozgás. A japán index 8%-os esése most nem annyira releváns, az elmúlt hetekben elég nagyokat ingott fel-le. 


 Forrás: investing.com. A devizapiacon 10% elmozdulás egy ilyen fontos devizapárban, mint a font-dollár, durva. Földindulást jelez.


Forrás: investing.com. Az arany 7.5% emelkedésben is állt reggel, és az olajárakat is érte némi csapás.

A következő napokban én némi visszapattanást valószínűsítek, illetve további országokban indulhat szavazás az EU tagságról. Trump esetleges megválasztása esetén pedig újabb erős mozgások várhatóak. Maradva a mai napnál: mindjárt nyitnak az európai piacok.
A forintot nem hatotta meg túlzottan az esemény, de azért itt is látható 4.3% gyengülés a dollár, és 1% gyengülés az euróhoz képest. A font a forinthoz képest is 6.7%-ot esett.

7 óra 00 perc: Az eredmények alapján már biztosnak tekinthető a Brexit.


Forrás: investing.com. A kötvényhozamok esése nem meglepő, a fenti százalékokat nem tudom magabiztosan kommentálni, szerintem ezek közepes mértékű mozgások.

8 óra 04 perc:


Még mindig nyitás előtt járunk, de már több tőzsdéről látunk infókat, a német (dax), a francia (cac), és a holland részvénypiacok (aex) futuresei 10-12% csökkenést mutatnak.

9 óra 05 perc: Részvénypiacok nyitása: belga -8%, dán -8%, brit -9%, német -11%, francia -11%, holland -11%, portugál -10%, spanyol -17%.

10 óra 00 perc: Az előbbi szintekről néhány % emelkedés, azaz kis megnyugvás történt.

17 óra 45 perc: Az amerikai indexek 2.5 % esést mutatnak, enyhe reakciónak minősül. A magyar piac elég jól tartotta magát, csak az otp esett 7.5%-ot, a Mol, Richter, Telekom mindössze 2-3%-ot. Innen a hosszútávú kilátások váltak érdekessé: sokkal inkább elképzelhető az EU-t érintő, bármilyen nagyobb változás, mint eddig.

2016. május 28., szombat

Új magyar részvények (frissítve: 2016.05.28.)

A Magyar Nemzeti Bank 2015. november 20-án megvásárolta a Budapesti Értéktőzsde 68.8%-át, mellyel többségi tulajdonossá vált. A lépés többféleképp értelmezhető. A negatív hozzáállás szerint az egyre veszélyesebb méretűre duzzadó államgépezet a tőzsdére is rátette a kezét. A pozitív hozzáállás bízik abban, hogy az MNB tőzsdefejlesztési stratégiája sikert arat. A stratégia egyik sarkalatos pontja pedig az, hogy mindenféle, eddig zártan működő honi társaságok jöjjenek a tőzsdére. Ez a bejegyzés neked szól, ha laikus vagy, és az alábbiakhoz hasonló kérdés foglalkoztat:

Érdemes a BÉT-re jövő új társaságokba pénzt fektetnem?

A rövid válasz az, hogy alapos utánajárást követően, adatainak függvényében némelyik vállalatba megéri majd beszállni. Ezt a blogbejegyzést rakd el a könyvjelzők közé, mert szándékomban áll vizslatni az érkező vállalatok VALÓDI értékét, majd azt közérthető formában tálalni. Az MNB évente öt új céget szeretne hozni a tőzsdére, ha ez bejön, izgalmas tőzsdei évek elé nézünk.
Rögtön érdemes tisztázni, hogy befektetés szempontjából nem az újonnan bevezetendő, hanem a régóta jelen lévő, stabil cégek a nyerőek. [Ebben a korábbi bejegyzésemben] már ismertettem, hogy a tőzsdei bevezetés nem az új befektetők érdekében történik. Szánd rá az időt, hogy végigolvasod. 
Ha viszont inkább a régi tőzsdei cégekkel lenne érdemes foglalkozni, miért nem azokat követem nyomon? Régebben ezt tettem, ahogyan a 2013-2014. évi bejegyzésekben látható (mely adatok már régen elavultak). Az akkori, kiszámíthatatlan magyar gazdaságpolitika olyan nyomást és bizalomvesztést adott a hazai tőkepiacnak, hogy külföldi piacokra tértem át. 2016-ban, 27,000 pontos BUX mellett olyan árfolyamokat látok, ami alapján én biztosan nem vennék magyar részvényeket. Drágának tartom őket ahhoz képest, amit nyújtani tudnának. Természetesen mindez bizonyulhat tévedésnek is. Nem zárom ki, hogy ha a magyar részvények csábító árakra esnek, ismét előveszem őket.
Térjünk vissza a tárgyhoz. Említsünk meg néhány korábbi bevezetést a "régi" BÉT korszakból:
Plotinus: 2011. februárjában hozták be. Ez az egyetlen társaság, ami eszembe jut, ha példát szeretnék felhozni egy jó cég korrekt árú bevezetésére. 
Altera: Ezt sokan a Plotinus koppintásának mondják, és amikor 2012-ben a honlapján "egyedülálló befektetési stratégiáról" olvastam, engem kellőképpen el is riasztott tőle. Ha az egy részvényre jutó saját tőkéje alakulását megnézem [itt], akkor egyáltalán nem bánom, hogy így tettem.
Norbi Update: A Norbi remek példa arra, hogy mi mindennel szembesülhetsz egy tőzsdei bevezetés után. Két bejegyzést írtam róla. Az [első bejegyzést] még a bevezetés előtt hoztam létre. Próbáltam kiszámolni, hogy mennyit érhet a részvény, és arra jutottam, hogy az 1000 Ft többszöröse annak, amit egy értékalapú befektető adhatna érte. Utána nem foglalkoztam vele. A [második bejegyzést] egy évvel később írtam, kedvem támadt megnézni, mire jutott azóta. Az árfolyama akkor 500 Ft-ra esett, és számviteli adatai gyengélkedtek. Most, 2016. májusában a részvény árfolyama 250 Ft, és a tőzsdei kivezetéséről határoztak. Régi vállalatok árfolyama is eshet ekkorát, de ha az erdőnk (portfóliónk) fái szépen növekednek, nem fogunk bánkódni 1-1 satnya, elhaló egyed miatt.
Duna House: A szokásosnak mondható nagy bevezetési beharangozás időszakában a Kormány hirtelen előállt egy törvényjavaslattal, ami 2%-ban maximalizálná az ingatlanközvetítői jutalékokat. Nem szavazták meg, de megzavarhatta a DH bevezetését, ugyanis a kommunikáció elkezdett akadozni, majd bejelentették, hogy a tőzsdére lépést elhalasztják. Annak idején elkezdtem írni róla egy [bejegyzést].
Waberer's: A szállítmányozó cég részvényei 2015-ben szintén nem kerültek nyilvános forgalomba. A meghiúsulás oka általában nagyon egyszerű, és a DH esetében is ez történhetett: a korábbi tulajok úgy látják, hogy nem elég magas a bevezetési ár, azaz nem tudják elég drágán eladni a cégüket.

Az új bevezetések:
Egyelőre semmi. Pletykák keringenek a Magyar Villamos Művek, az MKB Bank bevezetéséről, de ez édeskevés. A bevezetéseket nem is kell elsietni, viszont ha végre jönnek azok a várva várt új társaságok, ebben a blogban miszlikre szedjük őket. Kérlek, látogass vissza, ha a hírekben azt olvasod, hogy egy hazai cég részvényei már igen közel állnak a bevezetéshez.

Források:
http://bet.hu/topmenu/tozsde/tortenet
http://bet.hu/topmenu/tozsde/bemutatkozas/strategia_fo_iranyai

2016. május 27., péntek

Jánvári Máté feljegyzése Peter Lynch: Sikerrel A Tőzsdén c. könyvéről

Csoporttagunk, Jánvári Máté egy beszélgetésünkben megemlítette, hogy egy jó tőzsdei könyvet olvas. Megragadtam az alkalmat, és megkértem, hogy ha jónak látja, készítsen feljegyzéseket a könyvben olvasottakról, mindannyiunk hasznára. Az alábbiakban ezt olvashatjuk. Köszönöm a fáradozását.

Peter Lynch: Sikerrel a tőzsdén

Elolvastam már néhány tőzsdével foglalkozó könyvet, viszont kevés olyan volt köztük, amire azt mondhatom, hogy igazán hasznos, és egyben egységes keretrendszert adnak a befektetőknek. Egyetlen egy ilyen jut csak eszembe, ez pedig nem más, mint Graham: Az Intelligens befektető c. könyve. De most nem erről szeretnék írni, hanem egy másik műről, mégpedig Peter Lynch: Sikerrel a tőzsdén c. könyvéről.
Aki most ismerkedik a tőzsde világával, annak nem ezt a könyvet ajánlom első olvasásra, ugyanis hiányzik belőle az alapokat lefektető szisztematikus rendszer, amit Graham fent említett irománya megfelelően olvasmányos formában tartalmaz. Szóval ez legyen inkább a 2 vagy 3 könyv, amit kiválasztunk tanulmányozásra. Fontos kiemelni azt, hogy a dokumentum 1989-ben született, így a vállalatok értékelése is az akkori időpontnak felel meg, és nem szabad egy az egyben a mostani piacokra vonatkoztatni.

Az első és határozottan szubjektív megjegyzésem az, hogy a könyv címe egyszerűen nem tetszik. Ha előzetesen nem lett volna némi ismeretem a szerzőről (a Fidelity Magellán alapját vezette néhány évtizedig, úgy hogy magasan túlszárnyalta az S&P500 teljesítményét), akkor talán el se olvasom. Meglehetősen szenzációhajhásznak, és marketingszagúnak érzem ezt a címet, nem beszélve az alcímről. De ha ezen túl tudunk lendülni, akkor egész jó tőzsdei könyvet forgathatunk a kezünkben. A legnagyobb értéke véleményem szerint az a több évtizedes tőzsdei tapasztalat, amelyet részletesen megoszt velünk a szerző. Teljesen őszintén mindenféle nagyképűség és fellengzőség nélkül írja le az elmulasztott lehetőségeket, a veszteségeket, és persze a nyereségeket is. Ugyanis senkinek ne legyen illúziója afelől, hogy ha a tőzsdén fektet be, akkor bizony lesznek veszteségei is, ezt a legnagyobb befektetők, mint Warren Buffett sem tudta elkerülni (de ha betartjuk Graham szabályait, akkor ezek a veszteségek eltörpülnek majd a nyereségeink mellett).

Sok érdekes dolgot ki lehetne emelni a könyvből, mások valószínűleg mást tartanának hasznosnak, én a következőket találom a teljesség igénye nélkül:
Éves jelentésekben nem szabad túl sok időt szentelni a szöveges résznek, sokkal lényegesebb a mérleg és az eredmény kimutatás tanulmányozása (Peter Lynch néhány percet ír a könyvben, szerintem ettől azért némileg több szükséges, persze aki már több éve, vagy évtizede foglalkozik a témával, annak akár ennyi is elég lehet).
Ahogy a legtöbb befektetőnek van kedvenc területe/iparága/vállalattípusa, mint például Warren Buffettnek a biztosítási üzletág, így van ezzel Peter Lynch is. A könyvben többször előkerül a dohányipar, és annak egyik kulcsvállalata a Philip Morris. Azért tartja figyelemreméltónak a céget, és a helyzetét, mert hiába csökken összességében a dohányipar üzlet évente, ha a cég eközben folyamatosan növelni tudja az árait (függőséget okozó termékről lévén szó), és még a költségeit is csökkenti, akkor a nyeresége is stabilan emelkedni fog. Nincsenek igazán tőkeigényes beruházásai sem, tehát egy ilyen típusú befektetésre bukkanni fantasztikus lehetőség.
A könyv írása óta rengeteg esemény történt a társaság életében (cégek felvásárlása, Philip Morris Int. leválasztása 2008-ban, ami már csak az Egyesült Államokon kívüli piacokra fókuszál), jelenleg Altria csoportként találhatjuk meg a tőzsdén. Most rátekintve a vállalatra, alapvetően egy „óriással” találkozunk (123 milliárd $ jelenleg a kapitalizációja), amely nagy árfolyam emelkedésen van túl. 2009-es 15 dolláros mélypontról egészen 65 dollárig szárnyalt. Ez persze nem meglepő, ha rátekintünk az elmúlt 5 év nyereségnövekedésére: 76,42%, 122,08%, 124,47%, 141,82%, 177,5%. Ezek ámulatba ejtő számok, és valószínűleg minden befektető ilyen hozamokról álmodik. Vásárolnék e most belőle? A válaszom egyértelműen nem. Ennek több oka is van. Az egyik és legalapvetőbb, hogy bármennyire is jó a cég, egyszerűen túl drága. Az ára jelenleg negyvenötszöröse a könyv szerinti értéknek, ekkora prémiumot egyetlen egy vállalat sem ér meg. Az elemzők által oly nagy előszeretettel követett P/E mutató is 22 fölött jár. Ez tankönyvbe illő túlértékeltséget mutat. Ha rátekintünk a hosszú lejáratú kötelezettségeire, borzalmasan nagy számot láthatunk, véleményem szerint ez minden, csak nem egészséges tőkeszerkezet. Nem beszélve arról, hogy a cég goodwillje (5,3 mrd $) nagyjából kétszer akkora, mint a saját tőke (2,8 mrd $). Jelen esetben számomra óriási kockázatot hordoz, ugyanis képzeljük el, hogy mi történik, ha esetleg a vállalat nem tudja egy idő után fenntartani a fentebb említett nyereségnövekedési ütemet? Az árfolyam szempontjából katasztrofális eredményt fog okozni.

De most visszakanyarodva a könyvre, szerintem az egyik, hanem a legértékesebb része a 6 vállalat típus bemutatása és elkülönítése egymástól. Én csak röviden a leglényegesebb vonásokat emelem ki, természetesen a könyv ettől sokkal részletesebben foglalkozik velük.
1) lassan növekvő vállalatok: általában nagy és öreg cégek, akik egykoron gyorsan növekvő társaságok voltak, ha van is nyereségük, az minimális mértékben növekszik egyik évről a másikra. Ilyenek például a közmű vagy áramszolgáltató vállalatok. Sok esetben jellemző rájuk, hogy régóta és rendszeresen fizetnek osztalékot, ami nem túl sok fantáziát hordoz magában, egyfajta gépies megoldás a nyereség felhasználására, persze sokszor még mindig ez a legjobb döntés valamilyen felesleges, költséges és tévútra vezető vállalatfelvásárlás helyett.
2) telivérek: ők is nagy cégek, viszont gyorsabban növekednek mint az előző kategória, a szerző a kb. 10-12%-os éves nyereségnövekedést elérő társaságokat sorolja ide, példaként a Coca-Colát, és a PG-t említi. Jelenleg a két említett vállalat nyereség növekedése inkább 20-30% között ingadozik, de ettől még nem fognak a harmadik kategóriába tartozni (egyébként a folyamatos 20-30%-os növekedésnek és persze a piacon betöltött szerepüknek az eredménye, hogy a részvények kifejezetten magas prémiummal forognak a tőzsdén jelenleg).
3) gyors növekvők: kicsi, agresszív, új cégek, nem titkoltan a szerző kedvencei: „tíz- és negyven puttonyosok földje, és akár a 200 puttonyosoké is”. A puttonyos kifejezés nem jelent mást, mint hogy hány szoros árnövekedést érhet el a vállalat árfolyama. Ilyen cégeket nem feltétlenül csak a felkapott, divatos iparágakban találhatunk, hanem egy lassú, vagy egyáltalán nem növekvő iparágban is. Példaként a sörgyártást hozza fel Peter Lynch, ami alapvetően nagyon lassan növekszik, viszont az Anheuser-Busch a folyamatos piaci terjeszkedésének következtében gyorsan tudott növekedni. A könyv írásakor lehet, hogy ez a sörgyártó még gyors növekvő volt, de ma már inkább a telivér kategóriába tartozik.
Az ilyen típusú vállalatoknál nem szabad figyelmen kívül hagyni a bennük rejlő nagy kockázatot sem, ugyanis a gyorsan növekvők általában valami új ötletre, megoldásra alapozva hordoznak nagy növekedési potenciált, viszont ha nem tudják megvalósítani a feléjük támasztott felfokozott reményeket, akkor nagy bukás, és árfolyamveszteség lesz a vége. Legfontosabb tanácsa, hogy nézzük meg a cég nyilvánosan elérhető kimutatásait (mérleg és eredmény kimutatás) és csak akkor vegyünk belőlük, ha biztos alapokon nyugszanak a számok (pl.: alacsony adósság, megfelelő mértékű current ratio stb.).
4) ciklikus vállalatok: ezeknél a cégeknél a bővülés, és a szűkülés időszakai egymást váltják. A teljesség igénye nélkül az autóipar, légitársaságok, gumi gyártók, vegyipari cégek, nyersanyaggal foglalkozó vállalatok, és a hadiipar is ebbe a kategóriába sorolható. Könnyen csapdába ejthetik az óvatlan tőzsdézőt, mivel általában nagy és jól ismert cégek, és biztonságosnak tartják őket. Viszont amíg egy telivér vállalat árfolyama egy gazdasági visszaesés alkalmával valószínűleg nem fog 50%-nál nagyobb mértékben esni (kizárni persze sosem lehet), addig egy ciklikus társaság ennél jóval nagyobb mértékben is csökkenhet. Elég, ha csak megnézzük az olajcégek elmúlt időszaki árfolyamait. Ezen típusú vállalatoknál a legfontosabb az időzítés, azaz, hogy a ciklus megfelelő szakaszában vásároljunk/adjuk el a részvényünket. Ezt persze nagyon könnyű mondani, viszont annál nehezebb megvalósítani. Aki viszont járatos a fenti iparágak valamelyikében, minden bizonnyal könnyebben tudja felismerni, hogy az adott cég éppen melyik szakaszában jár.
5) fordulóponton lévő vállalatok: ezek a válságba jutott, összetört társaságok, amelyeket a piac többsége már eltemetett. Ilyen volt például a Chrysler a ’70-es években, amely olyan mélyre süllyedt, hogy azt gondolták, soha nem tér vissza vagy ide sorolható a Penn Central vasúttársaság csődje, és későbbi visszatérése.
6) vagyonjátszma típusú befektetés: az ilyen típusú vállalatok általában valamilyen értékes tulajdonnal rendelkeznek, amit mi felfedeztünk, de a piac még nem ismert fel. Lehet pénz, ingatlan, vagy egyéb használati jog. Például a nagy amerikai vasúttársaságok hatalmas földvagyonnal rendelkeztek a ’70-es években, amit a piac nem megfelelő szinten értékelt.

Érdemes tehát felismerni, hogy milyen típusú vállalattal is állunk szemben, mert az nagyban megkönnyítheti a vásárlás vagy eladás kérdésének eldöntését. Például a telivérek esetében a szerző már megfontolja az eladásukat, amennyiben rövidtávon 30-50%-os emelkedés következik be náluk. A gyors növekvők esetében viszont nem biztos, hogy ez a legjobb stratégia hosszú távon, hisz könnyen lemaradhatunk a többszörös puttonyokról. Ami engem illet, én főleg olyan vállalatokat keresek, amik viszonylag alacsony adósság állománnyal rendelkeznek (ez azért iparág függő is), P/B alapon nem túlértékeltek, piaci vagy piaci átlag feletti nyereséget érnek el hosszabb távon és megfelelő piaci mérettel rendelkeznek. Ezek az alapvető kritériumaim, persze ezek fontossága, mértéke már mindig az adott cégtől, helyzettől, egyéni mérlegelésemtől függ.

És végül néhány további gondolat:

1) Az általa vásárolt részvényekkel a legtöbbet a harmadik vagy negyedik évben kereste. Ha minden rendben volt a vállalattal, és az, ami eredetileg vonzotta hozzá, nem változott, akkor biztos volt benne, hogy türelme előbb vagy utóbb elnyeri jutalmát.
2) Figyelemre méltó türelem szükséges ahhoz, hogy kitartsunk egy olyan vállalat részvénye mellett, amely bennünket izgalomba hoz, de látszólag mindenki mást hidegen hagy. Az ember kezdi azt gondolni, mindenki másnak igaza van, ő pedig téved. De ott, ahol az alapok biztatóak, a türelem gyakran rózsát terem.
3) Nagyon határozott, és kemény véleményt fogalmaz meg az opciós és határidős piacokról. Szerinte ugyanis, ha ez egy értelmes befektetés, akkor a Titanic egy biztonságos hajó volt.  Potenciális hozama vonzó sok kis befektető számára, akik elégedetlenek azzal a lehetőséggel, hogy lassan gazdagodhatnak meg. Ehelyett inkább azt választják, hogy gyorsan elszegényednek. A legrosszabb dolog pedig az egészben az, hogy az opció vásárlásának semmi köze a vállalati részvények vásárlásához. Ha egy vállalat növekszik és virágzik, abból valamennyi részvényes hasznot húz, de az opciós ügylet nulla végösszegű játszma.

Nagyon sok hasznos dolgot lehet a könyvből megtanulni, a rengeteg példa, és hozzá kapcsolódó tapasztalat is rendkívül értékes. A jelenleg uralkodó trenddel és hirdetéshullámmal ("1000 Eur-t kerestem egy óra alatt") is élesen szembe megy, nevezetesen a részvények vásárlása - bár úgy tűnhet - nem egy rövidtávra szóló döntés, és nem is arról szól, hogy hogyan tudok pár hónap alatt meggazdagodni. Számomra mindenképpen plusz értéket adott az elolvasása, de az alapokat Grahamtől lehet a legjobban elsajátítani.